1. rész

- Még egy kööört! - dünnyögött a férfi ittas kómában.
A csapos unott képpel mérte ki a következőt. Nem számolta hanyadszorra viszi véghez ezt a mozdulatsorozatot. Egyben biztos volt, a férfi, már beszámíthatatlan, mégsem küldte ki, nem tett semmit. Kiszolgálta, hiszen csak egy dolog járt a fejében. Ismét az ő zsebébe köt ki a fél fizetése.
Az asztalon lévő kesergés lötty egy szemvillanás alatt lett gyomrának tartalma. Miután magába engedte, tétován kóválygott ki az ajtón. Meg-meg állította egy-egy villanypózna vagy kirakat. Néha belebotlott egy útakadályt jelentő sörös dobozba. a normál embereknek úgy 10 perc járásra lévő otthon megközelítése számára most egy órát vett igénybe. Kulcsát keresve imbolygott a bejárat előtt, majd belépett az ajtón.
- Megjöttem! - üvöltött.
- Csendesebben, - suttogta a félénk hang. - hajnali egy óra, a gyerekek alszanak.
- Ki nem szarja le? - ült le a konyhaasztalhoz.
Megdermedt, kihűlt étel volt az asztalon, a konyha tiszta volt, edények a helyükön, egyedül az ő vacsorája várt rá eddig hiába.
- Mégis mit képzelsz? Hideg étellel vársz? Hát ezért tartalak én el bazdki? - ordított.
- Ne haragudj, máris megmelegítem.
- Lófaszt! - állt fel.
Az első ütés erejétől, a vékonyka nő az asztalnak esett. Az nagyot reccsent. ezután követte a többi. Sorban, egymás után. Keserves nyögések, erős csattanások, és fájó koppanások zaja rázta fel az egész házat.

- Ssss, Nao, semmi baj, mindjárt vége. - suttogta remegő testvéréhez szorosan bújó bátyja. Két kicsi tenyerével szorította annak füleit. - Ne figyelj oda, ez csak egy rossz álom, semmi baj, mindjárt felébredsz. Vége lesz.
A szoba közepén gubbasztó két kicsi fiúcska alig múlhatott három éves. Nem az első eset, hogy éjjelente arra ébrednek, apjuk részegen hazatántorog, és üvölt. Manapság az sem ritka, hogy édesanyjukon vezeti le a feszültségét.
A szomszédok mindent tudnak, mégis.. nem szól szám.. így a falakon átszűrődő zaj, a sikoltások, ütések zaja, süket fülekre talál. Kivéve a két kisfiút az emeleti szobában.
Nao keserves zokogása elkeseríti bátyját, egyre erősebben szorítja magához, és próbálja nyugtatgatni.
- Naoki. Naoki figyelsz?
- Igen. -hallatszik az alig érthető halk válasz.
- Én igérem neked, megigérem, hogy örökké veled leszek, megvédelek mindentől. Tőle is. Sose nyúlhat hozzád? Megértetted?
- Meg.

A léptek egyre hangosabbak lettek. Az emeleti szobákhoz indult... A nő ájultan feküdt a konyhakövön, szájából forró vér csörgedezett, karján vörös elszíneződések...

-Nao, be az ágyba most azonnal!

Ajtó nyílt...

- Hol vagytok drágáim? Megjött apuciii... - nézett körül a sötét kis szobán. - gyertek csak elő, hát milyen gyerek az ilyen? apuci szeret titeket. Köszönjetek szépen.

A szívdobogásukat az utcán hallani lehetett, ahogy a két fiú síri csendben az ágy takarója alatt lapult. Nao sírásra torzult arccal szipogott, Norio egyik kezével öccse száját tapasztotta, másikkal a karjait fogta le.

Percek teltek el motoszkálással, majd az ajtó ismét nyikorgott.

- Jól van, elment, nyugi, már nincs baj.